Ahogy az elmúlt évtizedben minden évben, idén is néhány nap alatt mintegy 30–40 ezer ortodox zsidó érkezett hazánkba, hogy megemlékezzen a magyar származású, világhírű rabbiról. A rendezvényt a rabbi unokájának Egyesült Államokban élő családja és annak alapítványa szervezi.
Jesaje Steiner 1851-ben született, az észak-szlovákiai Zboróban, Moshe Steiner rabbi és Mirjam Steiner fiaként. Hároméves volt, amikor meghalt az édesapja, tizenkét éves korában az anyja Olaszliszkára küldte, hogy a csodarabbiként számontartott Friedmann Cevi Hirsch tanítványa legyen. Mestere halála után Steiner utazórabbi lett, majd Bodrogkeresztúron telepedett le.
Azt mesélték róla, hogy az utcákon úgy járt, mintha lebegett volna, betegeket gyógyított, segítette a nélkülözőket. Ágyban csak péntek esténként aludt, egyébként az ablak melletti karosszékében éjszakázott, várta a hozzá érkezőket, közben írt, olvasott és csak rövid időre bóbiskolt el néha. Házában gyakran egyszerre tíz-tizenkét nincstelent látott vendégül és nem csak a zsidók előtt állt nyitva az ajtaja, bárki fordulhatott hozzá.
Reb Sájele 1925. április 27-én (Ijár hó 3-án) halt meg, miután csúnyán elfertőződött egy seb a lábán. A csodarabbi temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze Bodrogkeresztúron. A korabeli sajtóbeszámolók szerint a falu vasútállomásán tizenkétezer jegyet váltottak, de rengetegen érkeztek szekereken, kocsikon, és a közeli településekről gyalogosan is. A becslések szerint a gyászolók húsz-harmincezren is lehettek, zsidók, keresztények, szegények, gazdagok, nemesek, cselédek, tisztviselők, parasztok búcsúztatták közösen Reb Sájele Steinert.
A község központjában áll a Rabbiház. Reb Sájele egykori otthona ma afféle vallásturisztikai-központ. Sokan jönnek Angliából, Belgiumból, Amerikából, de Argentínából és Uruguayból is.
A 24.hu a napokban ellátogatott Bodrogkeresztúrra, ahova idén is több tízezer vallásos zsidó zarándokolt el. Az egyik résztvevő elmondta, hogy azért utazik ide havonta Londonból, mert itt rendszeresen valódi, kézzel fogható csodák történnek.
„Odalent” – mutat ki az ablakon a domb aljától nem messze kígyózó út egyik kanyarjára – „néhány éve történt egy szörnyű baleset. Négy ember ült az autóban és a kiérkező mentők a helyszínen mind a négyüket halottnak nyilvánították. A kórházban aztán megállapították, hogy életben vannak, néhány nap múlva mindannyian magukhoz tértek, később felépültek, összeházasodtak és családot alapítottak.”
Tíz-tizenkét éve kezdett el felpörögni Bodrogkeresztúron a nagyüzemi zarándoklat, mondja Babolcsi Pál a 24.hu érdeklődésére. „Alig vezetett út ide fel, minden csupa gaz volt, a temető nem volt bekerítve, nagyon elhanyagolt volt a környék. Most nézzék meg, milyen rend és tisztaság van. A sírok fölé emelt épületben van fűtés, légkondi, itt vannak a mosdók. A csodarabbi amerikai leszármazottai, a Rubin család csinált itt mindent, én is az ő alkalmazásukban állok. A hét hat napján nonstop nyitva vagyunk, csak sábeszkor, péntek estétől szombat estig vagyunk zárva.”
FOTÓ: MOHOS MÁRTON / 24.HU
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
